Mindig is szeretem tanulni

Sokszor gondolkodtam rajta, hogy mi az az életben, amit tanulni szeretnék? Valahogy nem ált közel semmi hozzám. A nyelveket viszont mindig szerettem.

A tanulás

Persze nem stréber voltam, mert azért kitűnő tanuló soha nem voltam, de négyes, ötös jegyeim voltak. A nyelv volt az egyetlen, amire mindig figyeltem.

Sokat mondogatták a szüleim, hogy ők nem bánják, ha szeretem a nyelveket, akkor tanuljak azt. Általános iskolában német nyelvet tanultam. Ezt nem választhattam meg, hanem amelyik osztályba jártam, azt tanultam. Az általános iskola végére, nyolcadikban, már egy alapfokú nyelvvizsgát tettem, ami miatt, a szüleim igencsak büszkék voltak rám.

Később középiskolában már ez mellé másik nyelvet is választhattam, ha szerettem volna. Mivel a német jól ment, így az angolt is úgy döntöttem, hogy tanulom mellé. Persze a német nyelvet nem akartam abbahagyni, így a kettőt együtt gondoltam. Nem mondhatnám, hogy különösebb nehézséget jelentett volna.

Már ekkor mondogatták a szüleim, hogy mindenképpen tovább kell tanulnom, és valami idegen nyelvvel kapcsolatos dolgot kell tanulnom, az az igazán nekem való.

Végül is lehetnék fordító, tolmács is akár, az pedig jól fizet amúgy is. Ami pedig még jó, hogy a főiskola mellett, ha úgy megy a nyelv, akár vállalhatok fordítást is. Persze ez csak egy ötlet, a későbbiekre nézve, de nem elvetendő gondolat.

A főiskolai évek

A főiskolára már két nyelvből volt alapfokú nyelvvizsgám. Angolból, és németből. Az iskola mellett, azt terveztem, hogy részt veszek, egy angol nyelvtanfolyamon hogy erősítsem ezt a nyelvet is egy kicsit, és ha oda kerül a sor, akkor a középfokút le tudjam tenni.

london-441853_1280Első év végére németből letettem a középfokot. A szüleim nagyon büszkék voltak rám, ezért az év végére, úgy döntöttek, hogy megajándékoznak, egy londoni hétvégével születésnapomra. majd kiugrottam a bőrömből, amikor megkaptam a repülőjegyeket.

Rábeszéltem Hannát, a legjobb barátnőmet, hogy jöjjön el velem, és élvezzük ki Londont ketten. Az ő szüleinek, jól menő építész vállalkozások van, így nem jelentett gondot nekik, hogy egy ilyenre befizessék a lányukat.

A londoni hétvége

Hát el kell, hogy mondjam, mesés volt az a két nap. Beleszerettem Londonba, az a város, teljesen rabul ejtett. Hazafelé már azon gondolkodtam, hogyan tudnék visszamenni hamarosan.

A fősulin beszéltek anno valami olyanról, hogy lehetőség van cserediákként kimenni Angliába, csak akkor nem törődtem ezzel. Most viszont igen kecsegtetőnek tűnt ez a lehetőség, főleg ez a hétvége után.

A szüleimnek, még nem mertem elmondani, a terveimet, hogy cserediákként fél évet külföldön töltsek, majd ráérek ezzel akkor foglalkozni, ha sikerül.

 

Végül jelentkeztem, a csereprogramba, Hannával együtt, és fel is vettek bennünket. Pár hónap múlva, vár bennünket London, és az ottani élet.

Persze anyuék rettenetesen aggódnak miattam, de megnyugtattam őket, hogy csak fél évről van szó, és nagyon sokat segítene, a nyelv ismeretben, a használatában, és tapasztalatnak sem lenne rossz. Persze, kénytelenek voltak beleegyezni, hiszen tudták ők is, hogy ez egy hasznos tanulmányi út lehet a számomra.

Londonból jelentem, az angol élet nagyon jó. Igaz az árak kicsit húzósak, és az angol fiúk sem olyan vonzóak, de az iskola szuper, még az is megfordult a fejemben, hogy maradhatnánk is, ha van rá lehetőségünk.

Persze, a szüleimnek, erről még nem kell tudnia!