Kézműves szappan az oktatásban

Ma már nem tud az ember olyan dolgot kitalálni, amit nem tudna szervezett oktatás keretein belül kitanulni. Régen nem volt ekkora a kínálat az edukáció terén. Az ember elindulhatott bizonyos szakirányokon, de a specializálódást már csak a való életben, egy mesterember mellett tanulhatta ki igazán. Igazából nem tudnám megmondani, hogy melyik módszer volt a célravezetőbb, vagy hatékonyabb, nem célom és nem is feladatom ezen kérdés felett bíráskodni , csak hangot adok annak, hogy ezt a hirtelen, éles váltást nem csak az idősebb korosztály, de az én generációm sem feltétlenül érti.

Oktatásszervezőként dolgoztam egy időben, így nyílt némi rálátásom a felvehető képzésekre. Nem csak azokra, melyekkel a volt munkahelyem foglalkozott, hanem a legkülönbözőbb felvehető és indítható képzésekre is. Volt köztük egy-két kissé meredeknek tűnő, általam leginkább felesleges időpazarlásnak minősített képzés is. Ilyen például sajtkészítő, állatgondozó, vagy mézeskalács készítő tanfolyamok. Ezeket mind meg lehet tanulni más egyéb, hosszabb képzések alatt is, például a mézeskalács készítés oktatását nem hiszem, hogy egy általános cukrászképzésből kihagyják. Leginkább ez azoknak kedvez, akik valamilyen támogatás igénybevételekor kötelezettek egy szinte bármilyen tanfolyam elvégzésére, de ezeken az eseteken kívül véleményem szerint nincs helyük az oktatásban, sőt valójában ilyen mondvacsinált támogatások esetén is felül kéne ezeket vizsgálni.

Van azonban egy nagyon jó képzés, amivel már évek óta szemezek. Egy kedves barátom néhány éve megismertetett a natúr kozmetikumok világával. Évekig próbálgattam a legkülönbözőbb márkák termékeit, de valahogy sehogy sem váltak be, és egyre inkább kezdtem azt érezni, hogy az én bőrtípusom nem alkalmas semmilyen mesterséges kozmetikummal való kezelésre. Sőt az is kiderült, hogy a sokféle vegyszer alkalmazása miatt a szervezetemben felhalmozódott méreganyag kiürülése nem működött a vártak szerint. Ekkor próbáltam ki az első bio anyagokból készült kézműves szappanomat. Rövid idő alatt már hatalmas változást vettem észre magamon. Eleinte féltem, mert mindenhol azt hallottam, hogy szappannal nem szabad kezelni az arcbőrt, de valahogy ezek a kézműves szappanok jót tettek velem. Olyannyira beváltak, hogy lassan minden tisztálkodási folyamathoz más csak és kizárólag kézműves szappant voltam hajlandó használni. Persze külön meg volt az ideálisfajta hajra sampon helyett, a testre bőrradír és még tusfürdő helyett is, és perre az arcra tervezett csodaszappan. Annyira belejöttem ezek használatába, hogy nekiálltam különböző ilyen témájú könyvek felkutatásának és áttanulmányozásának. Némelyik olyan szépen érthetően és részletesen bemutatta a készítési folyamatokat, hogy egészen kedvet kaptam ahhoz, hogy magamnak, otthon állítsam elő ezeket a kozmetikumokat. Aztán a kedves ismerősöm, aki megismertetett a natúr kozmetikumok világával, ráébresztett, hogy itt azért elég nagy a rizikó, úgyhogy nem tanácsos kísérletezni az ember saját szakállára, ezért a figyelmembe ajánlott egy viszonylag sűrűn induló ilyen jellegű képzést, ahol kitanulhatom a szakma minden fortélyát.

Sajnos idő és fedezet hiányában nem tudtam eddig még részt venni ilyen képzésen, illetve mostanra már annyira beállt a szervezetem egy bizonyos fajta kozmetikum használatára, hogy már nem is érzem szükségét annak, hogy saját magam állítsam elő ezeket, és elölről kezdődjön megint a kísérleti fázis.  De akik még mindig kutatják a számukra legideálisabb összetevőket tartalmazó készítményeket, azoknak csak tanácsolni tudom, hogy akár egy ilyen képzés keretein belül tegyék azt. Ezzel hosszútávon nem csak pénzt spórolnak, de garantálni tudják a kiváló minőségű kézműves szappanok minden pozitív hatását a szervezetükre nézve.